Megvolt a szándék a folytatásra.
A magyarok, a svéd játékellenőr, az izlandi játékvezetők, a bosnyák játékosok, és a bosnyák edzők részéről is. Csak a bosnyák szurkolók részéről nem.
A magyar férfi kézilabda válogatott világbajnoki-selejtező visszavágót játszott a bosnyák csapat ellen Szarajevóban. Minden klasszul ment-vezettünk, egész jól játszottunk- egészen addig amíg a bosnyák drukkerek rájöttek, hogy itt az ő kedvenceik ma már nem nyerhetnek.
Mert ekkor kezdtek el záporozni a legkülönfélébb tárgyak a pályára, az öngyújtótól az esernyőig.
A magyar csapat levonult a pályáról, mivel senki sem akart a mieink közül valami komolyabb sérülést összeszedni.
10-15 perccel később a bosnyák edző beszédet mondott a drukkerekhez, és mindenki megtapsolta, a bosnyák a játékosok pedig elkezdtek melegíteni, és ekkor úgy tűnt, le lehet játszani a hátramaradt 11 percet.
De nem így történt, mert ezután a svéd játékellenőr is akart pár szór mondani a bosnyák drukkereknek angolul, mivel bosnyákul nem beszél. Azt akarta a derék északi közölni, hogy a meccs folytatódhat,de mivel ezt nem bosnyákul tette meg,a bunkó, primitív bosnyákok kifünyülték, és egy szót nem tudott mondani, se bosnyákul, se angolul. Ezt megelégelve beszüntette a meccset.
Így hal meg az akarat, az akarat, hogy nemzetek sportban mérjék össze erejüket.
És így hal meg a sport. Szép lassan,a bunkó, primitív emberek miatt.