A mai iskolában töltött napom nem igazán úgy végződött,ahogy én azt elképzeltem.
Még délelőtt megbeszéltük 4 osztálytársammal a suliban, hogy nyelvórák után maradunk még csócsózni. Ahogy vége lett a németnek, én is téptem fel az ötödik emeletre-sietni kell, mert sokan szoktak várni az asztalra-és neki álltunk koptatni a labdát. Minden tök jó volt, játszottunk, beszélgettünk. Egy darabig.
Nem tudom már milyen módon jutott el idáig a beszélgetés,-előzménye volt, de már nem emlékszem,hogy mi- de amikor állandó csapattársammal éppen az egyik srác és a barátnője ellen játszottunk, aki hirtelen a következő megjegyzést intézte hozzám:
,,Legyél Raffael."
Nagyon durván lesokkolt a dolog, pár pillanatig köpni-nyelni nem tudtam.(aki nem tudja,ki az a Raffael, nézzen utána a Marian Cozma-gyilkosságnak.) Hogy legyek olyan,mint az a féreg? Mint az a tetves,rohadt, gyilkos cigány? Mégis mit néz ki belőlem ez a csaj? Egyáltalán mit gondol magáról, hogy az ilyen söpredékkel vesz egy kalap alá?
Amikor szóvá tettem, hogy miért vesz az ilyenekkel egy kalap alá, akkor természetesen megkaptam a ,,és én hogy viselkedek vele, én milyen bunkó vagyok vele, és ő tök leszarja,hogy nekem ez rosszul esik" Hogy az ismeretlen olvasók is értsék: amit ő nevez bunkóságnak,az igazából haveri oltogatást jelent, ami barátok között egy nap minimum 1000-szer elhangzik vica-versa.
Nagyon mélyen érintett a dolog, hogy egy utolsó aljadék gyilkossal vett egy kalap alá a szóban forgó hölgy, akivel eddig nagyon jóban voltunk. Lehet hogy bennem van a hiba, de én ezek után már nem tudok ugyanúgy nézni rá barátként, mint eddig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.