Szokásos napi rohanásomban éppen az Astoriánál álldogáltam a metróban,vártam a szerelvényre. Eléggé el voltam késve egy találkozóról, így csak arra tudtam gondolni, hogy hol késik a metró. Velem szemben egy óriásplakát, ami egy terítőn lévő, csokival összemaszatolt tányért ábrázolt. Ahogy néztem, egy kérdés fogalmazódott meg bennem: ,,Ez meg mi a f*sz ?" Aztán megláttam a választ.
A 9.-dik @rc pályázat fődíjas művével álltam szemben,melynek címe: ,,Már bennem"
Hát emberek, engem olyan szinten lesokkolt a dolog, hogy a metró megérkezéséig konkrétan nem tudtam megmozdulni. Ez valami elképesztően röhejes,ugyanakkor nagyon szomorú is, hogy valakik-igen,mert e hatalmas művet ketten! alkották meg-ezt kitalálták,beadták, és a zsűri fődíjasnak hozta ki! Szánalom, hogy a magyar (kortárs) művészet ide jutott, hogy összemaszatolt tányérok lefotósásával valakik ,,művészek" lehetnek. Hofi szavaival élve, inkább ,,nyűvészek".
Kiváncsi lennék, hogyha jövőre beadnám egy vécécsésze képét, benne egy jó adag salakanyaggal-,,Már a vécében" címmel- akkor az is fődíjat nyerne-e? Körülbelül ugyanaz a szint lenne.